Félakusztikus és jazz-gitárok

A ma is imert jazz gitárok születését egészen az 1940-es évekig vezethetjük vissza, amikor Lester Polfuss megalkotta a „The Log (fatuskó)“-ot, amely lényegében fenyődeszkára erősített hangszedőből állt és Lester egy üreges testű gitárba integrálta. A Gibson cég, amellyel Lester szerződésben állt, ha nem is elsőre, de elfogadta az ötletet és 1947-ben sorozatgyártásba került a Gibson ES-350, 1949-ben pedig a klasszikus jazz gitárrá vált ES-175, amelyet Joe Pass és Pat Metheny is használt. Ezeket a hangszereket a kialakításuk miatt fél-akusztikus, vagy félig tömör testű gitároknak hívták, de viszonylag gyorsan rájuk ragadt a jazz gitár elnevezés.