A hagyományos hi-fi hangszórókat úgy építették fel, hogy vonzóbbá tegyék a kimeneti kapott hangot azáltal, hogy egyes sávokat elnyomnak vagy kiemelnek, így nem alkalmasak monitor munkálatokra a hang felvétele és az utómunkák közben. Ezzel szemben a stúdió monitorokat úgy tervezték, hogy részletes, valósághű hangot adjanak vissza, amely a teljes frekvencia spektrumban kiegyensúlyozott. Figyelem! A stúdió monitorok külön-külön, de párban is kaphatóak.
Ennek a kérdésnek a megválaszolása nagyban leegyszerűsíti a további választást. A passzív hangszórók könnyen felismerhetőek a hátlapon található kábelrögzítőknek köszönhetően. Ezek a rögzítők a végfokból származó kábelek csatlakoztatására szolgálnak. Az aktív monitoroktól eltérően nincs beépítve a testükbe erősítő. Külön kategóriát alkotnak azok a modellek, amelyeket bi-amping vagy tri-amping berendezésként jelölnek meg. Minden hangszóró meghajtót külön erősítő táplál. A passzív monitor előnye a kapcsolódás nagyobb modularitása.
Habár teljes egészében könnyebben kombinálható a többi eszközzel, manapság a stúdiók túlnyomó részében standardnak számít a beépített erősítővel felszerelt aktív monitor. Közvetlenül a hangkártyához vagy a keverőpulthoz csatlakoztathatóak. Az egyes hangszórók erősítéséről vagy egy közös, vagy pedig néhány különálló, különféle minőségű erősítő gondoskodik.
A választás során érdemes magára az adott szerkezetre is koncentrálni. Zárt szekrénnyel rendelkező modellek esetében a membrán hatására mozgásban levő belső levegő is fontos szerepet játszik. Ez a levegő azonban általában nagyobb ellenállást tanúsít, különösen a basszus frekvenciák terjedése során, amelyek aztán túl laposan szólnak. A professzionális stúdiók ezért inkább a basszus reflex nyílással ellátott monitorokat részesítik előnyben - ezek a nyílások általában a szerkezet elején vagy hátulján helyezkednek el.
Nearfield vs. farfield monitorok és a monitorok elhelyezése a helyiségben
A folyamat végén létrejövő hangérzékelést nem csak a monitor paraméterei, hanem a szoba paraméterei is jelentősen befolyásolják. A hang a falakról és a szoba minden egyes bútordarabjáról is visszaverődik. Ideális tehát a monitort úgy elhelyezni, hogy a hallgató a közvetlen visszaverődés sugarában legyen, anélkül, hogy a hang a falról visszaverődne. Minél kisebb a helyiség, annál kisebb a benne található visszhangzás sugara.
A hangszórót úgy kell elhelyezni, hogy a hangja közvetlenül a hallgató füle felé irányuljon, és semmi ne álljon az útjában. Javasoljuk, hogy a hangszórókat állványra helyezd vagy akaszd fel a falra. Az ideális körülményeket úgy érhetjük el, hogy mindkét hangszórót egyenletesen a hallgató arca felé fordítjuk úgy, hogy a hangszórók hátsó szélei belülről körülbelül 60 fokos szöget zárnak be. A monitorokat úgy helyezzük el, hogy a hallgatás a közvetlen visszhang sugarán belül, azaz körülbelül 1,2 m-re legyen a hallgató fejétől, és a monitorok egyenlő oldalú háromszöget képezzenek a hallgató fejével. Az ily módon használt monitorokat near field monitoroknak, azaz közeli hallgatásra szolgáló monitoroknak nevezzük.
A hangszóró méretét a helyiség méretéhez kell igazítani. A túl nagy hangszóró egy kis helyiségben több kárt okoz, mint hasznot. A túl erős hang kontrollálhatatlanul fog visszhangozni a helyiség falairól és tárgyairól, így jelentősen torzul. Ajánlásunk alapvető tájékozódást nyújthat: