Először a pozitívumok: a kidolgozás nagyon szép, az külön tetszett, hogy a bundok vájatai két oldalról be vannak tömve formára vágott műanyagdarabkákkal, és le vannak lakkozva. Maga a lakkozás is nagyon szép, nagyon sima, nagyon fényes. A nyak egyenes, egy darabból készült (nincs külön fogólap ragasztva rá), a bundok szépen el vannak dolgozva két oldalról. A test három egyforma szélességű darabból áll, az illesztés szemből nem feltűnő. A test elég vastag, ami nem szokás az olcsóbb stratoknál, nagyjából hozza a kötelező 1 3/4"-et, tolómérővel 44,1mm-t mértem. A pálcája nagyon vintage módon állítható, a nyak test felőli végén, de nem felülről, hanem csak oldalról, ha le van szedve a koptató. Ez annyira nem tetszik, de ki lehet bírni. Valaki ezért van oda, mert a régi Fenderek is ilyenek voltak. A hangolókulcsok babos fejűek, mint a Groverek, és meglepően finoman működnek. Ha úgy is döntenék, hogy megtuningolom a gitárt, a kulcsokat nem cserélném le, mert teljesen jók.
Most jöjjenek a negatívumok: a húrok gyárilag magasan vannak, és amikor behangoltam standard E-re, még magasabbra emelkedtek, mert elhúzták a vízszintes helyzetéből a hidat. A nyakzsebnél van az egyik oldalon egy kis egyenetlenség, de nem vészes. A koptatólap itt-ott picit púposodik, és a vágásoknál sorjás. A bundokon elég reszelősen csúsznak a húrok, egy polírozást elbír. A húrok gatyák. A felsőnyereg olcsó műanyag. A pickupok megszólalása erős közepes, de hát kerámiamágneses cucctól nem is kell sokat várni.
Mindent összevetve igazából korrekt kis gitár. Azok a dolgok, amiknek a cseréje nem lenne ésszerű (test, nyak, bundok), nagyon jó minőségben vannak megcsinálva, a kulcsok minősége pedig kellemes meglepetés. A híd, a felsőnyereg és az elektronika cseréjével, némi utómunkával és beállítással pedig szerintem pariban lehet ha nem is egy Fenderrel, de egy 140 ezres Squier Classic Vibe-bal simán. Alkatrészre kb. rá kell költeni 25-30 ezer forintot, és szuperjó lesz a gitár.