Hogyan készül egy beat

Viktor, akit a Fvck_Kvlt zenekarból, az LFO zeneiskolából vagy a lemezjátszók mögül DJ VKTRD néven ismerhetsz, egyetlen dobozzal ült le hozzánk, és pár óra alatt kész beatet húzott ki belőle. A folyamatát lépésekre bontottuk, hogy videótekerés nélkül is vissza tudj térni hozzá.

Nem kell hozzá se számítógép, se drága stúdió. Az egész beat egyetlen grooveboxon készült, egy Novation Circuit Rhythm nevű, könyv méretű készüléken, nyolc sávval és tizenhat paddel. Végigmegyünk az első sample kiválasztásától a dobokon, a basszuson és az effekteken át addig, amíg a szám fel van véve és a gépen finomítható.

A számítógépen végtelen sávod, végtelen pluginod és végtelen módod van rá, hogy elakadj. Egy groovebox nyolc sávot ad, néhány gombot és semmi mást, és pontosan ebben rejlik az ereje. Viktor ki is mondja az epizódban: épp a korlátok viszik előre a kreativitást, mert ha csak nyolc sávod van, abbahagyod a töprengést és elkezdesz dönteni.

A másik előny, hogy amit rajta felépítesz, azt élőben is el tudod játszani. A szám nem csak egy fájl a gépen, hanem valami, amit felviszel a színpadra és kézzel eljátszol. Ha érdekel ez az út, nézd meg az összes grooveboxot, a dobgépeket vagy a külön samplereket, és ha a Novation mellett maradnál, ott a teljes Novation groovebox kínálat, köztük a Circuit Tracks és az eredeti Circuit.

Az egész beat alapja egyetlen tiszta zongorasample volt. Viktor rádobta az első sávra, sample módba kapcsolta a samplert és tizenhat darabra szeletelte, amik aztán egyenként kerültek egy-egy padre. Ettől a sample megszűnt egyetlen változatlan loop lenni és hangszer lett belőle, amin játszani lehet.

Rögtön utána kicsit lejjebb húzta, mert az eredeti magasság nem ült jól, és épp ez az a pillanat, amikor a más felvételéből a te dolgod kezd lenni. A mélyebb pitch mélyebb, sötétebb karaktert ad a zongorának, ami sokkal jobban megfér a hip-hop tempóval.

Sampleket vehetsz, letölthetsz, vagy felveheted a sajátodat. A gépbe memóriakártyán, USB-C-n vagy közvetlenül a bemeneteken kerülnek, ahova lemezjátszót, szintetizátort vagy mikrofont köthetsz. Ha számítógépen keresztül veszel fel, kell hozzá egy hangkártya, aminek a kiválasztásáról külön cikk szól: hogyan válassz hangkártyát.

Amikor Viktornak megvolt a zongora, nem ugrott rögtön a dobokra, hanem előbb hozzáadott egy réteg bakelitropogást és zajt. Apróságnak hangzik, pedig épp ez a piszokréteg tartja össze az egész lo-fi hangzást, nélküle a beat mesterkéltnek hat.

Érdekesebb, hogyan működik ez technikailag. Minden sáv ugyanis saját hosszban loopol, tehát a zongora harminckét ütemen fut, a ropogás viszont csak nyolcon. A rétegek ezért folyamatosan más kombinációban fedik egymást, és a hallgató úgy érzi, mindig változik valami a számban, holott egyetlen hanggal sem vettél fel többet.

Csak most jöttek a dobok, mégpedig a lábdobbal. Viktor talált egyet, aminek túl erős volt a felső része és hosszan csengett, ezért lowpass szűrőt tett rá, levágta a magasakat és csak az alját hagyta meg. A lábdob így elvesztette a kattanását és megkapta azt a súlyt, ami ebben a beattípusban kell.

Érdekes, hogy mit nem csinált. Nem tette a lábdobot minden első ütésre, vagyis a klasszikus egyenes house-os négynegyedes lüktetésre, hanem olyan variációba játszotta, ami jobban illett a felszeletelt zongorához. Reverbet szándékosan nem tett rá, azt a végső keverésre hagyta, ami jó szokás, mert a túl korán hozzáadott téreffekteket később nagyon nehéz visszavenni.

Ha érdekel, hogyan születnek ezek a hangok élőben, nézd meg az akusztikus dobokat, az elektromos dobokat vagy a dobgépeket, amikből a klasszikus lábdobok többsége származik.

A pergő és a taps a grid szerint kerül a helyére, vagyis annak a rácsnak megfelelően, amelyben minden pad egy lépést jelent az ütemben. Itt kattintja be a legtöbb ember szabályosan minden második ütésre, és pontosan innen jön az az érzés, hogy a beat dobgépszerű.

A megoldást micro-timingnak hívják, és Viktor közvetlenül meg is mutatja az epizódban. Olyan funkció, amivel egy-egy ütést egy kicsit előre vagy hátra tolsz a pontos rácshoz képest, így a ritmus megszűnik matematikailag tökéletes lenni és elkezd lélegezni. Pontosan ez az a swing, amire J Dilla építette a kézjegyét, utána pedig a hiphop-producerek egész nemzedéke, és a lemezei már csak ezért is megérnek egy hallgatást.

A taps alá ráadásul tett még egy halk textúrát, ami önmagában nem hallható, de élesebb nekifutást ad az ütésnek. Az ilyen rétegezés bevett trükk arra, hogy olcsó sampleből drága hangot csinálj, és ugyanígy működik ütőhangszerekkel is.

A lábcin jött az utolsó előtti ritmusrétegként, és Viktor megint nem hagyta magára. A lábcin alá shakert tett, így mindkét sáv ugyanazt a mintát játssza egymáson, és az eredmény markánsabb, mintha egy hangot hangosított volna fel. A magas frekvenciákat így sokkal finomabban lehet építeni, mint sima hangerőnöveléssel.

A basszust Viktor otthon készítette elő egy külső szintetizátoron, sample-ként vette fel és készen hozta a géphez, mert a nagy masinát nem akarta cipelni. Teljesen bevett munkamódszer, és jól mutatja, hogy a groovebox és az analóg szintetizátorok nem vetélytársak, hanem kiegészítik egymást. Erre a célra klasszikus választás például a Novation Bass Station II.

Egy kész sample-lel is lehet tovább dolgozni. A gépen ott vannak az enkóderek a klasszikus ADSR burkológörbéhez, vagyis attackhez, decayhez, sustainhez és release-hez, amikkel beállítod, milyen gyorsan érkezik a hang és meddig cseng ki, mellettük lowpass és highpass szűrő, distortion, rezonancia és hangolás. A basszust így menet közben nyitod ki vagy fogod vissza, és ha ezt a tekerést automatizációként felveszed, örökre a számban marad.

A basszus közben szándékosan el van rejtve a keverésben. Nagy stúdiómonitorokon és stúdiófejhallgatóban jól hallod, telefonon viszont majdnem eltűnik, ami ebben a műfajban normális és nem hiba.

Az utolsó réteg egy rövid énekes sample volt, amit Viktor a saját hangjával vett fel mikrofonba, és rengeteg delayt meg reverbet pakolt rá. A loop végére tette, ahol átvezetésként szolgál a következő körbe, így a hallgatónak nincs olyan érzése, hogy a szám csak ismétli magát.

Nem kell énekesnek lenned, se drága mikrofon. Elég egy szó, egy levegővétel vagy egy szótag, amit annyira elmerítesz az effektben, hogy az eredeti hangból csak a hangulat marad. Ha rendesen akarsz éneket felvenni, a menetet a hogyan vegyél fel tiszta éneket otthon cikk tárgyalja.

Amikor a beat kész lett, jött a dinamika finomhangolása. A velocity azt jelenti, milyen erővel szólal meg az adott lépés, és Viktor végigment a lépéseken, némelyiknek adott, másoktól elvett. A cél nem a hangerő kiegyenlítése, hanem a ringatása, hiszen egy dobos sem üt kétszer pontosan ugyanúgy.

Egy dologra figyelj, amiről könnyű megfeledkezni. A grid ezeken a gépeken két oldalas, az 1-től 16-ig és a 17-től 32-ig terjedő lépésekkel, tehát ha megduplázod a loopot, ugyanazt a módosítást a másik oldalon is meg kell csinálnod. Különben a beat első fele lélegzik, a második pedig metronómként szól.

A nyolcütemes loop remek, de egy perc után fárasztani kezd, ezért Viktor hozzáadott egy második patternt B szakaszként. Egyetlen kis sample-re építette, amit szétterített a billentyűzeten.

Ez a keys vagy notes nevű módon keresztül működik, és minden sampleren megtalálod. A gép fog egy hangot és különböző magasságokban szétteríti a padeken, így egyetlen sample-ből hirtelen dallamot játszol. Viktor így kitalált egy egyszerű nyolcütemes motívumot, delayt tett rá, és kész is volt a fokozás anélkül, hogy egyetlen új hangot hozzáadott volna.

Itt kettéválnak az utak, és mindkettő helyes. Az első, hogy minden sávot külön veszel fel a gépbe, ami tovább tart, viszont maximális kontrollt ad a keverésnél, és a mastering mérnök meg is fogja köszönni. A második, hogy az egész beatet élőben eljátszod és egyetlen sávként veszed fel, ez Viktor útja, mert a DJ-múltja miatt szereti az előadást, és azt akarja, hogy az adott pillanat döntései bennmaradjanak a felvételben.

A gépen aztán folytatódik a munka. Viktor Abletonban dolgozik, de a sávok elve minden DAW programban ugyanaz, és hogy melyiket válaszd, azt az FL Studio vs Ableton cikk hasonlítja össze. A kínálat többi része a stúdiószoftverek között van. Ügyes trükk, ha egy sima hangolót dobsz a sávra, hagyod futni egy kicsit és megnézed, milyen hangnemben szól valójában a lehúzott sample, hogy hozzá tudd hangolni a basszust.

Érdemes több rendszeren keverni, monitoron, fejhallgatóban és autóban is, mert mindegyik mást mond a számról. A leggyakoribb hibákkal a keverési hibákról szóló cikkünk foglalkozik, a workflow gyorsításával pedig egy másik írásunk.

Kezdésnek elég egy groovebox és egy fejhallgató. Minden mást aszerint veszel meg, hová jutsz, és nem fordítva. Ha az első gépet választod, nézd át a grooveboxokat és a samplereket, vagy a MIDI kontrollereket, ha a gépen futó szoftvert akarod vezérelni.

Idővel jól jön mellé egy hangkártya a kívülről érkező felvételekhez, egy stúdiómikrofon a saját samplekhez, stúdiómonitor vagy legalább rendes stúdiófejhallgató a kevréshez, és DJ fejhallgató, ha a beatjeidet játszod is. A házi stúdió berendezését a házi stúdió cikk, a produkció első lépéseit pedig a hogyan kezdj otthoni zenei produkcióba tárgyalja.

A beat nem fentről lefelé épül, hanem rétegenként, és a sorrend, amit Viktor használt, szinte mindig működik. Először keresd meg a hangot, ami megadja a hangulatot, aztán tegyél rá piszkot és textúrát, arra építsd a lábdobot, jöjjön a pergő swinggel és a lábcin, utána a basszus, végül pedig ének vagy effekt az átvezetéshez. A velocityt és a második szakaszt hagyd egészen a végére.

Egyetlen helyes út nincs, és ezt Viktor is kimondja. Van, aki két napot ül egy számon, más élőben eljátssza fél óra alatt. A lényeg, hogy egy gépből hozd ki a maximumot, mielőtt a következőre ugranál, mert fél év múlva az fog különbséget tenni a beatedben, mennyire jól ismered a saját masinádat, nem az, hányat tartasz otthon.

Nem kell. A grooveboxban benne vannak a hangok, a szekvenszer és az effektek is, tehát az egész beatet felépíted csatlakoztatott gép nélkül és fejhallgatóból hallgatod vissza. A számítógép csak a végső keveréshez kell, meg ahhoz, hogy elmentsd és továbbküldd a felvett anyagot.

Olyat keress, amit bekapcsolsz és játszol rajta a kézikönyv elolvasása nélkül, mert az első hetek döntik el, kitartasz-e mellette. A videóban szereplő Novation Circuit Rhythm sampler, ami a saját hangokkal való munkára épül, a Circuit Tracks pedig közelebb áll a szintetikushoz. Hasonlítsd össze az összes grooveboxot és dobgépet.

Veszel kész csomagokat, letöltesz szabadon elérhetőket, vagy felveszed a sajátodat lemezről, hangszerről vagy mikrofonból. Hosszú távon a saját sample a legjobb út, mert senki másnak nincs ugyanaz a hangja, kezdésnek viszont teljesen rendben van kész anyaggal dolgozni.

Szinte mindig azért, mert minden ütés azonos velocityvel szól és pontosan a rácson ül. Ringasd meg az egyes lépések erejét, és told el két-három ütést pár ezredmásodperccel a rácson kívülre. Pontosan ezen a swingen áll J Dilla hangzása.

Leggyakrabban azért, mert kevés rétege van és minden ugyanolyan hangosan szól. Próbálj a lábcin alá shakert tenni, halk textúrát a pergő alá, és hagyd a háttérben futni a bakelitzajt. Csak ezután keresd a hibát a keverésben, amiről a keverési hibákról szóló cikkünk szól.

Élőben gyorsabb, és az adott pillanat energiája bennmarad a felvételben. Sávonként hosszadalmasabb, viszont a keverésnél bármit megváltoztatsz, és ha masteringre küldöd a számot, jobb eredményt kapsz a mérnöktől. Nagyobb projektnél zenekarral vagy rapperrel megéri a második út.