Hogyan urald a virtuális gitáreffekteket a DAW-ban

A zenei produkció nyílt titka, hogy a legjobb pedalboard a számítógép. Nem azért, mert a pedálok megszűntek volna jók lenni, hanem mert azokat a bekötéseket, amiket a fizikai világban csak nagyon kevesen engedhetnek meg maguknak, egy DAW-ban pár perc alatt és egyetlen kábel nélkül megépíted.

A gitár chain csak angol elnevezés arra a sorozatra, amiben effektek, erősítők és hangládák vannak egymás után kötve, és ami a végső hangzásodat adja. Hardverben ez a legdrágább és a legkevésbé rugalmas út, mert minden darab pénzbe, helybe és bekötési időbe kerül, és amint élőben is működnie kell, az ár még gyorsabban nő. Gépben ugyanezt töredékéért kapod, és két kattintással bármit átrendezel.

Végigmegyünk rajta A-tól Z-ig, öt lépésben. Beállítod a bemenetet, bekapcsolod a gate-et, helyes sorrendbe rakod az effekteket, behozol más gyártóktól pluginokat, végül párhuzamos effektutakat építesz, ami a számítógép igazi előnye. Minden lépéshez kapsz gyakorlati tippeket és beállításokat, amiktől nem fog akadozni. A teljes epizód a YouTube csatornánkon van, az első rész itt és a második itt.

Ha olvastad már a pedalboard útmutatónkat, az elvet ismered. A jel a gitárból megy a hangolón, a gate-en, a torzításokon át a fejbe, onnan a hangládába, a végén pedig delay és reverb ül rá. A sorrend nem véletlen, és a számítógépben pontosan ugyanez érvényes.

A különbség az, mit engedhetsz meg magadnak. Ki akarod próbálni, hogyan szól a riffed négy fejen és három hangládán át? Hardverben ez hét vásárlás és két nap cipekedés, gépben négy kattintás. Igazi sztereó chaint szeretnél, ahol a modulációk úgy szélesednek szét, ahogy a lemezeken hallod? A fizikai világban ehhez sztereó erősítő kell sztereó effektkörrel, és az ilyen embereket egy kéz ujjain megszámolod. Egy pluginban ez alapból be van kapcsolva.

És még valami, amit nem nagyon mondanak ki hangosan. Az általad kedvelt albumokon hallható gitárok óriási része pontosan így készült. A magazinok címlapján mindenki erősítő mellett pózol, a stúdió valósága viszont más, és gyakran egy valódi fej és egy virtuális chain kombinációja.

A lista rövid. Egy elektromos gitár, egy hangkártya hangszerbemenettel, fejhallgató vagy monitor, valamilyen DAW és legalább egy amp szimulátor. Máshoz semmi nem kell az induláshoz, se erősítő, se mikrofon, se kezelt szoba.

A hangkártyánál két dolog számít igazán: a hangszerbemenet minősége és az illesztőprogram alacsony késleltetése. Ha még csak válogatsz, nézd meg a hogyan válassz hangkártyát cikket, ha pedig a szoftveren gondolkodsz, segít az FL Studio és Ableton összehasonlítás.

A pluginok közül a Neural DSP a legismertebb, de az IK Multimedia AmpliTube-ja, a Native Instruments Guitar Rig-je és a TONEX is ugyanezt csinálja, és léteznek ingyenes open source modellek is. Az epizódban az Archetype Gojira szerepel, vagyis egy Joe Duplantier köré épített chain, de minden, amit megmutatunk, bármelyik másik pluginban ugyanígy működik.

Ez az a lépés, amit a legtöbben kihagynak, aztán csodálkoznak, miért reccsen minden. A bemeneti gaint nem a pluginban állítod, hanem a hangkártyán. Fogd a gitárt, a hangerőpotit told maximumra, és üsd meg rendesen az üres húrokat, vagyis olyan erősen, ahogy valóban játszani fogsz, nem óvatosan.

A gaint a hangkártyán aztán annyira vedd vissza, hogy a csúcsok a legerősebb ütésnél se menjenek pirosba. A plugin saját inputját hagyd nullán, az az automatizáláshoz van, nem a rosszul beállított jel megmentésére.

Miért így? Mert ha egyszer bemeneten átvezérled a jelet, azt már egyetlen plugin sem javítja meg, és a klippelésből származó torzítás teljesen máshogy szól, mint az erősítő torzítása.

A chain első eleme a noise gate, és ez az egyetlen pozíció, ami alól nincs kivétel. Panelban a vonalon ott a sistergés, a zümmögés és az összes elektromos motyogás, amit magas gainen jobban fogsz hallani, mint a saját gitárodat.

Kapcsold be a gate-et és úgy állítsd a küszöböt, hogy lezárja a jelet, amikor nem játszol, de ne fojtsa el a kicsengő hangokat. Nagyon alacsonyra állított küszöbnél is megbízhatóan kiszűri a gate az elektromos búgást, tehát nem kell rögtön keményre zárnod.

Ha megvagy, hagyd abba a játékot és figyelj. Ha csend van, mehetsz tovább. Ha nincs, emeld a küszöböt apró lépésekben, amíg meg nem kapod a csendet, de állj meg abban a pillanatban, amikor elkezdi levágni a frázisok végét.

Közvetlenül a gate után jönnek a pitch shifterek és oktáverek és a wah. Az ok tisztán gyakorlati: ezek az effektek a hang magasságát követik, és minél tisztább jelet kapnak, annál pontosabban olvassák ki. Ha a torzítás mögé teszed őket, elkezdenek eltévedni, és ez akkordoknál azonnal hallatszik.

Utánuk következik az overdrive-ok és torzítók szekciója, vagyis minden, ami a fej elé kerül. Még közepes gainre állított erősítőnél is megtolják a metálosok Tube Screamerrel vagy hasonló boosttal, mert az nem is annyira torzítást ad, mint inkább nyomást a középen és feszesebb aljat.

Aztán jön maga az amp, ahol gaint, hangszínt, mastert és presence-t állítasz, mögötte pedig a hangláda, ami valójában impulzusválaszok halmaza. Itt választasz ládát és hozzá mikrofonelrendezést, ami fizikai pedalboarddal gyakorlatilag elérhetetlen, hacsak nem töltesz be saját impulzusokat.

A láda után általában egy master EQ áll parametrikus sávokkal, felül- és aluláteresztő szűrővel. Egy átlagos gitárosnak sosem volt ekkora kontrollja a saját hangja fölött, és ez az egyik pont, ahol a virtuális világ egyértelműen nyer.

A legvégén pedig a modulációk, a delay és a reverb ülnek. Nem azért, mert valaki így rendelte, hanem mert hardverben az effektkörben vannak az előfok mögött, hogy a fej gainje és hangszínszabályzása ne színezze őket. Ha nem vagy biztos benne, melyik effekt hová való, olvasd el a hogyan válassz gitáreffektet cikket is.

Itt kezdődik a móka, és itt van a lényegi különbség a hardverhez képest. Egyetlen pluginon belül azokra a delayekre, reverbökre és torzításokra vagy utalva, amiket a gyártó adott. Csakhogy te talán teljesen más overdrive-ot, másik fuzzt vagy egy konkrét emulációt szeretnél, ami jobban tetszik.

A menet egyszerű. Először duplikáld a sávot, hogy az eredeti beállítást ne veszítsd el. A másolaton az amp szimulátorból csak a fejet és a hangládát hagyd bekapcsolva, minden mást kapcsolj ki, vagyis a gate-et, a torzításokat és az effekteket. Ez elé a plugin elé tedd be a drive-ot, amit használni akarsz.

És most jön a trükk, ami nélkül ez a legtöbbeknél nem működik. A gate bent maradt az amp pluginban, vagyis a torzítás mögött, ahol semmit sem ér. A megoldás, hogy ugyanazt a plugint még egyszer beteszed az első helyre, mindent kikapcsolsz benne a gate kivételével, és csak kapuként használod. Az így kapott sorrend: plugin csak gate-tel, a kedvenc drive-od, plugin csak fejjel és ládával.

A drive és fuzz pluginok kínálata gyakorlatilag végtelen, és a többségük töredékébe kerül annak, amennyibe ugyanaz a doboz hardverben. Egy este alatt kipróbálhatsz tíz kombinációt és megtudhatod, hogyan reagálnak egymásra az egyes erősítők és boostok, ami olyan tudás, ami később valódi pedálok vásárlásánál is segít.

Ezt gépben egy perc alatt megcsinálod, míg hardverben egy vagyonba kerülne. A lényeg, hogy a fő torzított hangod érintetlen marad, az effektek pedig mellette futnak külön sávokon, ahol hangerejüket és karakterüket teljesen függetlenül állítod be.

Lépésről lépésre. Duplikáld a fő sávot és élesítsd rajta a felvételt, hogy ugyanazt a jelet vegye a gitárból. A másolaton kapcsold ki az ampot és a hangládát, és csak a gate-et hagyd bekapcsolva, hogy zaj ne jusson az effektbe. Erről a sávról aztán küldd a jelet egy új sávra, amin a delay ül.

Két dolgon áll az egész. Minden párhuzamos effektsávon állítsd a mixet száz százalékra, mert a száraz jel már ott van a fő sávban és nem kell kétszer. Az effekt hangerejét pedig az adott sáv faderével szabályozd, ne a plugin mix paraméterével.

Ha most játszol, a torzított erősítődet hallod, mellette pedig a delayt, amit tiszta jel táplál, így az ismétlések tiszták és nem tömítik a mixet. Ha ez túl steril, küldd a delaybe ugyanazt a torzított jelet, ami az ampba megy, és az ismétlések is torzítottak lesznek. Mindkét megoldás jó, csak másképp szól.

És innen már csak sokszorozódik. A delay kimenetét továbbküldheted egy reverbbe, azt a reverböt felhangolhatod egy oktávval, és megvan az a spacey hang, amit a lemezekről ismersz. Pontosan erre valók az olyan pluginok, mint a SoundToys EchoBoy, amiben olyan szűrők és beállítások vannak, amiket a beépített delay sosem enged meg. Ilyen párhuzamos utakat delayekkel, tremolókkal, reverbökkel és modulációkkal annyit építesz, amennyit akarsz, az egyetlen korlát a géped teljesítménye.

Duplikálj, mielőtt kísérletezni kezdesz. Egy sávmásolat semmibe sem kerül, és megspórol egy óra kattintgatást, amikor vissza akarsz térni ahhoz a hangzáshoz, ami jó volt.

A késleltetés nem mindenhol ugyanakkora gond. Az időalapú effektek, mint a delay és a reverb, tűrik, mert pár plusz ezredmásodpercet egy amúgy is késleltetett jelen egyszerűen nem hallasz. A lényeg, hogy a fő hangod, amin ténylegesen játszol, késleltetés nélküli legyen.

Ha akadozni kezd, a puffert a mixnél növeld, ne felvétel közben. Játék közben kis puffer és alacsony késleltetés kell, mixeléskor viszont mehetsz magasra.

Fagyaszd le vagy renderelj ki minden kész sávot. A párhuzamos utak processzorigényesek, és tíz nyitott reverb leteríti a géped.

Mindig vegyél fel DI sávot. Ha a tiszta gitár jel el van mentve, egy hónap múlva is átépítheted az egész chaint anélkül, hogy bármit újrajátszanál. Ugyanez a hozzáállás kifizetődő lehangolt gitárok felvételénél is.

Készíts sablont. Ha megvan a chain, ami neked jó, mentsd el a párhuzamos sávokkal együtt projektként, és legközelebb rögtön játszással kezdesz.

A kérdés, ami mindig jön: kivihető ez koncertre? Ki, és pontosan ez történik ma. Az olyan multieffektek és modelerek, mint a Neural DSP Quad Cortex, a Nano Cortex vagy a TONEX, lényegében erős számítógépek, amikbe pontosan ugyanazokat az útvonalakat rakod össze, amiket a DAW-ban megépítettél.

Ha most kezded, van egy sorrend, ami nem teszi tönkre a költségvetésed. Előbb a gépen lődd be a chaint, ahol a kísérletezés nem kerül semmibe, és csak amikor tudod, mit használsz valóban, vidd át padlós multieffektbe. Közben rájössz, hogy a dolgok felét, amikről azt hitted, kellenek, hozzá sem érinted.

A bemenetet a hangkártyán állítsd be, ne a pluginban, és közben játssz teljes erővel. A gate legyen a legelső. Utána pitch és wah, majd a torzítások, az amp, a hangláda és a master EQ, a modulációkat a delayjel és a reverbbel pedig hagyd a végére. Ha a lánc valamelyik szeme nem tetszik, cseréld más gyártó pluginjára, a gate-et pedig tedd be külön az első helyre. És ha olyan hangot akarsz, amit nem lehet megvenni, építs párhuzamos effektutakat száz százalékos mixszel.

Ennyi az egész. Nem bonyolult, csak van egy sorrendje, amit érdemes betartani. A teljes menetet bemutatókkal a YouTube csatornánk videóiban találod, az első részben és a másodikban, és ha ugyanezt a chaint valódi dobozokból is meg akarod építeni, az útmutató a Pedalboard A-tól Z-ig cikkben van.

Nem. Egy átlagos, pár éves laptop gond nélkül elvisz egy amp szimulátort és több plugint is. A gondok csak több tucat párhuzamos, reverbös sávnál kezdődnek, és még az is megoldható a sávok lefagyasztásával vagy nagyobb pufferrel a mixnél.

Mixben igen, és a legtöbben nem hallják a különbséget, amit több száz pontosan így felvett album bizonyít. Szobában, hangosan játszva más az érzés, mert hiányzik a hangszóró mellkasba nyomó ereje, de ez a játékról szól, nem a felvételről.

Szinte mindig a hangkártya átvezérelt bemenete. Vedd vissza a gaint, üsd meg keményen az üres húrokat és nézd meg, hogy a csúcsok nem mennek-e pirosba. A második leggyakoribb ok a torzítás mögé tett gate.

Csak annyira, hogy csend legyen, amikor nem játszol. Ha a frázisok vége vagy a kicsengő hangok kezdenek eltűnni, túl magasra vetted a küszöböt. Magasabb gainnél többet kell zárnod, tiszta hangoknál pedig gyakran elég a gate-et teljesen kikapcsolni.

Nem. Vannak jó minőségű ingyenes amp szimulátorok és open source modellek, amik kezdésnek elegendők. A fizetős csomagok, mint az AmpliTube vagy a Guitar Rig, akkor jönnek jól, amikor konkrét erősítőket és több lehetőséget szeretnél egy környezetben.

Igen, az elv teljesen ugyanaz, csak a sorrend általában egyszerűbb. Gate, kompresszor, drive, amp és hangláda, basszusnál pedig gyakran párhuzamosan keverik a tiszta jelet a torzítottal, hogy megmaradjon az alja. DAW-ban ugyanazzal a menettel csinálod, mint gitárnál.