Laney

A brit Lyndon Laney az 1960-as években nem kisebb nevekkel játszott egy zenekarban basszusgitárosként, mint Robert Plant és John Bonham a majdani Led Zeppelinből. Ez volt a „The Band of Joy“ nevű formáció. Laney számtalan koncerttermet, klubot, különböző koncerthelyszínt bejárt előadóként ebben az időszakban, így hamar konkrét elképzelései születtek újszerű, innovatív hangzásokról, amelyek elsöprő erővel szólalnak meg. Lyndont ugyanoakkor különösen vonzotta az elektrotechnika világa, és többek között lenyűgözték az elektroncsövekben rejlő lehetőségek, így logikus lépésnek tűnt, hogy belefogjon az erősítőépítésbe. Olyannyira jól sikerültek az első modellek, hogy nem sokkal ezután már az ismerősei számára készítette őket megrendelésre. Ahogy Plant és Bonham rohamtempóban fejlődtek előadóként, Laney életében a hangszeres játékot teljesen felváltotta az erősítőgyártás. Röviddel ezután komoly érdeklődők jelentkeztek szerte az országból. Az áttörő sikert  az 1980-as évek hozták meg Lyndon számára. Kitalálta ugyanis, hogy erősítői több torzítással fognak rendelkezni, ugyanakkor megőrzik a természetes, elektroncsöves hangzást. Így jött létre az az autentikus „hot-rod“ tónus, amely számtalan előadót nyűgözött le és inspirált szerte a világon, nívós nevet biztosítva a Laney számára saját iparágában. Olyan zenészek döntöttek a Laney mellett az évek során, mint pl.: Tony Iommi (Black Sabbath), Mike Watt (Iggy and the Stooges), Paul Reid, Steve Smith, Glenn Hughes, Daniel Pugsley (Skindred), Sharlee D’Angelo (Arch Enemy), Adam Dutkiewicz (Killswitch Engage) és még sokan mások...