Hogyan válassz djembét

A djembe azon kevés hangszer egyike, amin a kicsomagolástól számított öt percen belül eljátszol valami értelmeset, és amin mégis évekig lehet fejlődni. Nem kell hozzá erősítő, kábel és konnektor, elég egy szék és két kéz, hangerőben pedig kényelmesen túlkiabál egy akusztikus gitárt. Pontosan ezért látni táborokban, dobkörökben, folkzenekari próbákon és olyan emberek nappalijában, akik tizenöt év kihagyás után térnek vissza a zenéhez.

A gond akkor jön, amikor megnyitod a djembe kínálatot és kiderül, hogy két azonos méretű dob ára akár ötszörösen is eltérhet. Nem marketing áll mögötte, hanem négy konkrét dolog, amiről döntened kell: milyen méret, milyen bőr, miből a test és hogyan hangolható. Pontosan ebben a sorrendben megyünk végig rajtuk, mert ugyanebben a sorrendben oldja meg őket az is, aki a boltban áll. A végén jönnek a konkrét modellek, a kiegészítők, amik tényleg megérik, és pár tanács, hogy a dob évekig kitartson.

A djembe Nyugat-Afrikából származik, a mai Mali, Guinea és Szenegál vidékéről, ahol évszázadokon át egyetlen darab keményfából faragták, és kecskebőrt feszítettek rá. Az egész titok a formában van. A test felül széles üst, középen szárrá szűkül, a föld felé pedig újra kiszélesedik, így a levegő belül felgyorsul és az alsó nyíláson lő ki. Nagyjából úgy működik, mint egy megafon, csak hang helyett tenyérütés hozza mozgásba.

Ebből következik az is, hogyan ülsz a djembe mellé. A dobot a térdeid közé fogod, kissé előre döntve, hogy az alsó nyílást semmi ne takarja, és ennyi az egész. Ha laposan a földre teszed, körülbelül a hangerő felét elveszíti, és ez a leggyakoribb hiba azoknál, akik úgy vettek hangszert, hogy sosem láttak élőben senkit játszani. Ha nem akarsz ülni, léteznek djembe állványok, amik felemelik helyetted.

Mielőtt modelleket kezdesz hasonlítgatni, érdemes tudni, mit fogsz rajtuk valójában csinálni, mert épp ez dönti el, mire van szükséged a dobtól. A djembe játék három ütésen áll. A bass teljes tenyérrel a bőr közepére megy, és mélyen, lágyan szól. A tone zárt ujjakkal, közvetlenül a peremen jön létre úgy, hogy a kezet az ütés után azonnal elveszed, és ez az a tiszta, éneklő hang. A slap az éles csattanás a peremen, laza ujjakkal játszva, és a legtöbb embernek ez tart a legtovább, míg tisztán megszólal.

És épp a slapen hallatszik a különbség olcsó és jó dob között, mert vékony bőr vagy meglazult kötél egyszerűen nem adja meg ezt az ütést, bárhogy is erőlködsz. Ha tehát az első djembédet válogatod és egy nyárnál tovább szeretnél kitartani mellette, hagyd ki a legalsó polcot. Pontosan ezért érdemes azt a négy döntést rendesen végigvinni.

A djembe méretét a bőr átmérőjével hüvelykben és a magassággal centiméterben adják meg, és a két szám összefügg, így elég egyet megjegyezned. Egy átlagos testalkatú felnőtt a tizenkét hüvelykes bőrű, nagyjából hatvan centi magas dobhoz ül a legkényelmesebben, és épp ebben a méretben találod a legszélesebb modellválasztékot.

Ha magasabb vagy száznyolcvan centinél, inkább tizenhárom vagy tizennégy hüvelyket és hatvanöt centis magasságot válassz, különben görnyedni fogsz és fél óra után megfájdul a hátad. A tíz hüvelykes dobok tinédzsereknek valók, álló játékhoz hevederrel, és mindenkinek, aki sokat cipeli a hangszert, akár iskolába, akár próbára.

Nyolc hüvelyk és az alatt a gyerekeké, és ott érdemes benézni a gyerek ütőhangszerek közé is, ahol egész szetteket és kisebb kézidobokat találsz. Gyerekeknél fontosabb, hogy a dob ne legyen túl magas és hogy a lábuk leérjen a földre, mint hogy hangos legyen.

A kecskebőr adja a djembe jellegzetes hangját. Vastagsága egyenetlen, minden egyes darab kicsit másképp szól, a slap hangosabb vele és a hangszer összességében élőbb a kezed alatt. Az ára az, hogy reagál az időjárásra, tehát nedvességben ellazul, száraz, fűtött lakásban megfeszül, és időnként utána kell hangolnod.

A szintetikus bőr ennek pontos ellentéte. Januárban ugyanúgy szól, mint augusztusban, egyáltalán nem kell foglalkozni vele, és kibírja a szabadtéri játékot esőben is. A slap vele keményebb és kevésbé színes, de ezt a különbséget főleg te hallod a saját tenyered alatt, nem az, aki tíz méterre áll tőled.

Leegyszerűsítve így néz ki: otthonra és dobkörbe vegyél bőrt, táborba, iskolába és mindenhová, ahová cipelni fogod, vegyél szintetikust. És ha a bőr egyszer feladja, az nem a hangszer vége, cseredarabok a perkusszió bőrök között vannak.

A hagyományos afrikai djembe egyetlen darab keményfából van faragva, leggyakrabban lenkéből vagy djallából, és arról ismered fel, hogy a belseje nem sima és látszanak rajta a véső nyomai. Ez szól a legteltebben és ennek van a legtöbb alja, ugyanakkor a legnehezebb, a legdrágább és a legérzékenyebb a nedvességre, tehát olyannak való, aki már tudja, mit akar.

Sokkal elterjedtebbek az Indonéziában és Thaiföldön készülő mahagóni dobok, amelyek formában és hangban is az afrikai eredetit követik, de olcsóbbak és méretileg stabilabbak. A legtöbb embernek ez az ésszerű középút, mert a hangbeli különbség kisebb, mint az árbeli.

A harmadik csoport az üvegszálas test. Nem reped, nem zavarja sem eső, sem fagy, és hangosabban, élesebben szól a fánál. Ha szabadban, fesztiválon vagy gyerekekkel tervezel játszani, ez a legpraktikusabb megoldás, még ha a hang melegségének árán is.

A klasszikus djembe kötéllel hangolt, a zsinór a felső és az alsó gyűrű között fut, és a feszítést úgy növeled, hogy gyémánt mintába fonod. Bonyolultabban hangzik, mint amilyen. Egy délután alatt megtanulod egy videóból, és ha egyszer megy, bárhol beállíthatod a dobot bármilyen szerszám nélkül.

A mechanikusan hangolt djembe kötél helyett csavarokkal és feszítőfülekkel dolgozik, hasonlóan a dobfelszereléshez, így a hangolás hangolókulccsal egy perc. Ez a megoldás tanároknak, zenekari játékosoknak, akiknek gyorsan kell alkalmazkodniuk, és mindenkinek, akit a kötélfonás előre elriaszt.

Hangban lényegi különbség nincs köztük, tehát vérmérséklet szerint dönts, ne fül után. A köteles dobok általában könnyebbek és hagyományosabban néznek ki, a mechanikusak praktikusabbak és egy hajszállal nehezebbek.

Ha ez a négy dolog megvan, a választék hirtelen néhány névre szűkül. A legszélesebb kínálata a Meinlnek van, és minden szintet lefed. Első djembeként felnőttnek a Meinl HDJ4 Headliner logikus, mahagóni testtel és kecskebőrrel, nyolctól tizenhárom hüvelykig kapható, így az első döntés méretét pontosan eltalálod. Aki hagyományosabb hangot szeretne, a Journey sorozatban találja meg, ahol a Meinl FADJ7 vastagabb testet és markánsabb aljat hoz.

Ha a második döntésnél a szintetikusnál kötöttél ki, a Meinl Alpine Series pontosan erre készült, és nem zavarja sem eső, sem hideg. Ha pedig a kötelek riasztottak el, a Meinl PMDJ1 Mechanical Tuned Travel csavaros feszítéssel dolgozik és kecske- és szintetikus bőrrel is készül, tehát a második döntést így is követheted. A kínálat csúcsán a Meinl Professional African Style áll, vagyis Afrikában, keményfából készült, kötéllel hangolt dob, aminek teljesen más a dinamikája, mint bárminek alatta.

A Toca Percussion a Freestyle sorozatot üvegszálas testre építi, ami gyakorlatilag elpusztíthatatlan, és köteles és mechanikus változatban is létezik, ezért természetes választás iskoláknak, táboroknak és szabadtéri játékhoz. A Terre mahagóni djembéket kínál a magasságok teljes skáláján harminctól hatvanöt centiméterig, a Professional Player sorozatban pedig komoly hangszereket tapasztalt játékosoknak. Gyerekeknek a legbiztosabb választás a Nino, amely kisebb méreteket és előre hangolt üvegszálas modelleket gyárt, amiknél egyáltalán nincs mit intézni.

Magában a djembe is elég a játékhoz, de három dolog szinte mindenkinek megéri. Az első a tok, mert a test kívül csupasz fa, és egyetlen csomagtartós út lehorzsolhatja. A djembe tokok és kofferek között puha változatokat is találsz háti pántokkal, amikkel a dobot biciklin is elviszed.

A második az állvány, ami megemeli a dobot és szabadon hagyja az alsó nyílást. Főleg hosszabb játéknál értékeled, amikor nem akarod végig térddel tartani, és fellépéseken, ahol szabad kézre van szükséged.

A harmadik a heveder, ha állva tervezel játszani. És ha a játék elkap és bővítenéd a hangzást, a leggyakoribb kiegészítők a djembe mellé a conga és a bongó, esetleg a cajon, ami basszust és pergőt egyszerre ad, és amiről külön cikkünk szól: hogyan válassz cajont.

A djembe szinte semmit nem igényel, de három dolog kifejezetten árt neki. Az első a közvetlen napfény és a radiátor, amiktől a bőr kiszárad és megreped. A második a nyirkos pince vagy garázs, ahol a bőr ellazul és a fa megdagad. A harmadik a verő, amire a hangszer nincs építve, és ami hamarabb átüti a bőrt, mint gondolnád, szóval hagyd meg a congának, a timbalesnek és a blokkoknak.

A szokásos karbantartás egy perc. Játék után töröld le a bőrt száraz ruhával, és időnként húzz finoman a köteleken, ha hallod, hogy leesett a hang. Ha a bőr mégis elszakad, a csere teljesen hétköznapi javítás, újakat a perkusszió bőrök között találsz, az elv pedig ugyanaz, mint a dobfelszerelésnél, ahol a hogyan cserélj dobbőrt cikkünk lépésről lépésre végigvezet rajta.

A méretet a saját magasságod szerint válaszd, felnőttnél a tizenkét hüvelyk biztos befutó. A bőrt aszerint válaszd, hol fogsz játszani, bőr otthonra és szintetikus kültérre. A test dönti el a hang melegségét, a mahagóni az ésszerű középút ár és hangzás között, az üvegszál pedig mindent túlél. A hangolást pedig vérmérséklet szerint válaszd, kötél, ha szereted a mesterséget, és csavar, ha egy perc alatt végezni akarsz.

Ha ezt a négyet végigveszed, a választás megszűnik lutri lenni. A teljes kínálat a djembe kategóriában van, és ha még ingadozol a kézidobtípusok között, nézd meg a congát, a bongót és a cajonokat is. Ha valami nyugodtabbat keresel a kezedbe, nézd meg a kalimbákat vagy a zeneterápiás hangszereket.

Menni fog, méghozzá gyorsabban, mint gondolnád. Nem kell kotta, hangoló vagy tanár, és az első használható ritmust ugyanaznap eljátszod, amikor kicsomagolod a dobot. Ugyanakkor a djembében van annyi mélység, hogy pár év múlva is érdekeljen, amikor eljutsz a slapekhez és a csoportos játékhoz.

Tíz év alatti gyerekeknek a hat-nyolc hüvelykes bőr és a negyven centiig terjedő magasság való, nagyobbaknak nyolc-tíz hüvelyk. Az átmérőnél viszont fontosabb az ülés: a gyereknek le kell érnie a lábával a földre és meg kell tartania a dobot a térdei között. Kisebb méretek a gyerek ütőhangszerek között is vannak.

Kecskebőrrel pár hetente ellenőrizd, és mindig nagyobb környezetváltozás után, például amikor az autóból behozod egy fűtött szobába. Szintetikus bőrrel gyakorlatilag soha nem hangolsz, és ez a fő előnye.

Mondjuk ki őszintén: a djembe hangosabb, mint gondolnád, főleg a bass és a slap. Segít a kisebb méret, a halkabb dinamikával játszás és egy alátét a dob alá, ami tompítja a padlóba jutó hangot. Panelban érdemes időpontokban megegyezni a szomszédokkal, pontosan úgy, mint egy dobfelszerelésnél.

Ha nagyrészt otthon fogsz játszani, vedd a bőrt, élőbben szól és megtanulod érzékelni, hogyan reagál a hangszer az időjárásra és a kezedre. Ha a dobot táborokba hordod és kint játszol, a szintetikus rengeteg gondtól megkímél és mindig ugyanúgy szól.

Inkább ne. A djembe kézzel való játékra készült, a verő pedig berepeszti vagy átüti a bőrt. Ha vonz a verővel játszás, arra való a conga, a timbales és a blokk, vagy rögtön egy dobfelszerelés.