Analóg keverők

Az analóg keverőpult analóg jelútban dolgozza fel a hangot, a legtöbb funkciót pedig közvetlenül, különálló forgatógombokkal, kapcsolókkal és faderekkel vezérelheted. Próbához, élő hangosításhoz, otthoni felvételhez és egyszerű beszédműsorhoz is megfelelő, ha helyesen választod meg a bemenetek számát és típusát. A pult méretét nem csupán a zenészek száma határozza meg, hanem az összes forrás, monitorút, effekt és kimenet is. Ezért írd össze a rendszer bekötését a rendszeresen előforduló legigényesebb helyzethez — például a teljes zenekar koncertjéhez, ne egy ritkán fellépő vendéghez.

A csatornák számának meghatározása a források listájával kezdődik

Számolj össze minden mikrofont, hangszert, sztereó lejátszót és külső effekt-visszatérőt. Egy sztereó forrás a pult kialakításától függően egy sztereó csatornát vagy két monó csatornát foglalhat el. Egy-két szabad bemenet jól jöhet egy vendég vagy egy további mikrofon számára. A pult kihasználatlan fele ugyanakkor nagyobb készülékházat, nagyobb tömeget és lassabb áttekinthetőséget jelent. A legfeljebb 10 csatornás keverőpultok kevesebb forráshoz alkalmasak; egy nagyobb zenekarnak először pontos bemeneti listára van szüksége, és csak utána érdemes kiválasztania a pult kategóriáját.

Egy bemenet nem mindig mikrofon-előerősítő

A csatornák teljes számát vesd össze az XLR mikrofonbemenetek, a vonalbemenetek és a sztereó csatornák számával. A kondenzátormikrofon fantomtápot igényelhet; ellenőrizd, hogy ez csatornánként külön vagy egy bemenetcsoporthoz közösen kapcsolható-e. A fantomtáp bekapcsolása előtt némítsd le a kimeneteket, és a használati útmutatójuk alapján ellenőrizd a csatlakoztatott eszközöket. Egy hangszer hangszedőjéhez megfelelő impedanciájú bemenetre vagy DI-boxra lehet szükség, nem pedig tetszőleges vonalszintű aljzatra.

Az erősítést a csatorna hangereje előtt állítsd be

A bemeneti erősítés a forrás jelszintjét a pult üzemi szintjéhez igazítja. Ha túl alacsony, a hangerő későbbi növelése kiemeli a zajt; ha túl magas, a jel már a fader előtt torzíthat. Használd a jelszintmérőt vagy az adott modell lehetőségeitől függően a PFL funkciót, és valósághű hangerővel történő éneklés vagy játék közben végezd el a beállítást. Csak ezután finomítsd a csatornák arányát a faderekkel.

Hangszínszabályozás, szűrők és inzertált processzorok

Az egyszerű hangszínszabályozó rögzített sávokkal rendelkezik; más típusoknál a középfrekvencia is kiválasztható. A felüláteresztő szűrő segít eltávolítani a felesleges mély frekvenciákat az olyan forrásokból, amelyeknek nem kell ezeket továbbítaniuk, használatát azonban mindig az adott jel alapján mérlegeld. A csatorna inzertpontja lehetővé teszi, hogy egy külső processzort közvetlenül a jelútba iktass. A beépített kompresszor vagy effekt kiválthat egy további eszközt, de ellenőrizd a szabályozási tartományt és azt, hogy hová irányítható a processzor.

A segédutak határozzák meg a monitorozást

Minden független monitormixhez saját, megfelelő jelút szükséges. A fader előtti segédkimenet kevésbé függ a főmix változtatásaitól, míg a fader utáni utat gyakran effekthez használják. A jelölések és a kapcsolási lehetőségek pultonként eltérnek, ezért nézd át a blokkvázlatot vagy a használati útmutatót. A színpadi monitorjel aktív színpadi monitorokhoz továbbítható; a fizikai kimenetek számának meg kell felelnie a kívánt mixek számának.

• Számold össze a zenészek számára szükséges független monitorutakat.
• Adj hozzá egy jelutat a külső effekthez, ha nem kizárólag a beépített processzort használod.
• Ellenőrizd, hogy minden segédútnak van-e saját fő szabályzója és kimenete.
• Ellenőrizd, hogy a szükséges jelutak a csatornafader előtt vagy után állíthatók-e be.

Az USB-csatlakozás különböző lehetőségeket jelenthet

Egyes pultok USB-n keresztül csak a fő sztereó mixet továbbítják, mások több különálló csatornát is lehetővé tesznek. Ezért az USB felirat önmagában nem elegendő a többsávos felvételhez. Nézd meg a számítógép felé elérhető bemeneti és kimeneti csatornák számát, a támogatott operációs rendszereket és az illesztőprogram elérhetőségét. Ha az elsődleges feladat az önálló felvételkészítés, hasonlítsd össze a pultot egy audiointerfésszel is, amely megfelelőbb jelirányítást és monitorozást kínálhat.

Analóg vagy digitális keverőpult?

Az analóg pulton a kezelőszervek helyzete közvetlenül mutatja a legtöbb beállítást, így az alapvető munkafolyamatok során gyorsan áttekinthető. Kikapcsolás után azonban rendszerint nem tárolja a teljes jelenetet, az automatizált változtatásokat vagy a beépített processzorok részletes beállításait. A digitális keverőpultok jelenetmentést, széles körű jelfeldolgozást és távvezérlést kínálhatnak, viszont menük, rétegek és szoftver használatát igénylik. A választás az események ismétlődő jellegétől, a jelirányítás összetettségétől és a kezeléstől függ, nem attól, hogy az egyik technológia általánosságban jobb lenne.

Kimenetek, csoportok és a hangrendszer csatlakoztatása

Két főkimenet gyakran nem elegendő. Külön kimenetre lehet szükséged a felvételhez, egy zónához, a vezérlőhelyiséghez, a mélysugárzóhoz vagy egy hangszercsoporthoz. Vesd össze a szimmetrikus csatlakozókat és a jelszinteket a további eszközök bemeneteivel. Passzív hangsugárzók esetén megfelelő teljesítményerősítő szükséges a keverőpult és a hangsugárzók közé; az aktív hangsugárzók beépített erősítővel rendelkeznek. Ezért a szokványos analóg keverőpultot ne csatlakoztasd közvetlenül passzív hangsugárzó-rendszerhez, ha nem erre tervezték.

A pult előkészítése próbára vagy koncertre

1. Készíts bemeneti listát, jelöld meg a csatornákat, és készítsd elő a megfelelő kábeleket.
2. Némítsd le a főkimeneteket, csatlakoztasd a forrásokat, és biztonságos sorrendben kapcsold be a szükséges tápellátást.
3. Valós előadási szint mellett, csatornánként állítsd be a bemeneti erősítést.
4. Hozd létre a monitormixeket, ezután állítsd be a főmix arányait, és csak ezt követően adj hozzá jelfeldolgozást.
5. Ellenőrizd a jelszinttartalékot, figyelj a nem kívánt zajokra, és vizsgáld át a jelirányítást.
6. Ha a pult nem rendelkezik jelenetmemóriával, legalább fényképen és a bekötésről készített jegyzetben rögzítsd az elrendezést.

Szállításkor számolj a pult, a tápellátás, a kábelek és a védőtok helyigényével. Egy nagy modellhez stabil állvány és hátulról is szabad hozzáférés szükséges, hogy a csatlakozók ne törjenek meg. Ha ugyanazt a bekötést rendszeresen megismétled, a szín- vagy számjelölések felgyorsítják az előkészítést, és csökkentik a felcserélés kockázatát. Ha a rendszer összeállítása ismétlődik, és a kezelőnek a menük lapozása nélkül kell látnia a beállításokat, az analóg pult közvetlen kezelése kézzelfogható előny.