A 10 album, amely meghatározta a brit heavy metalt

A heavy metal nem Amerikában született, hanem Birminghamben. 1965-ben egy lemezvágó prés levágta a tizenhét éves Tony Iommi jobb kezén két ujjának a végét, épp azon a kezén, amellyel a húrokat fogja. Az utolsó munkanapja volt abban a gyárban. Az orvosok közölték vele, hogy a gitárnak vége. Ő ehelyett gyűszűket készített egy műanyag mosogatószeres flakonból, és bendzsóhúrokat tett a hangszerére, mert könnyű gitárhúrokat akkor még nem gyártottak. Hogy még kevésbé húzzanak, a gitárt le is hangolta. Pontosan innen származik az a nehéz, sötét hangzás, amit ma az egész bolygó játszik. Ez az a tíz album, amelyen a brit metal áll. Egyik sem hiányozhat otthonról.

Munkásosztálybeli fiúk a South Yorkshire-i Barnsleyból. A Saxon soha nem a színtér legjobban öltözött zenekara volt, de nélkülük a brit heavy metal új hullámának nem lett volna meg az a sebessége. A Wheels of Steel, a Strong Arm of the Law és ez az album az a három lemez, amelyen az egész hullám áll. A negyedik album 1981. szeptember 25-én jelent meg, Nagy-Britanniában a kilencedik helyig jutott és aranylemez lett.

Három kislemez jött ki róla: And the Bands Played On, Never Surrender és Princess of the Night. A címadó Denim and Leather viszont más eset. Nem a zenekarról szól, hanem a színpad előtt állókról, arról, ki hol volt, amikor az egész elkezdődött. Ezért lett az egész színtér himnusza, és ezért énekli Biff Byford a mai koncerteken is.

Fun fact: Ez a klasszikus felállás utolsó albuma. Pete Gill dobos utána kézsérülés miatt kilépett a zenekarból.

1984 szilveszterén Rick Allen dobos autóbalesetet szenvedett és elvesztette a bal karját. A zenekar nem hirdetett szünetet. Mutt Lange producer meggyőzte, hogy másképp ugyan, de játszhat tovább, a Simmons pedig olyan elektronikus szettet épített neki, amelyen a hiányzó kar szólamát a lábpedálok vették át. Allen 1987-ben két egyforma, egyedi szettel tért vissza a színpadra, és a Def Leppard dobjai mögött ül ma is.

Az album több mint három évig készült, és ez volt Lange harmadik, egyben utolsó munkája a zenekarral. Tizenkét dal, ebből hét lett kislemez: Animal, Women, Pour Some Sugar on Me, Hysteria, Armageddon It, Love Bites és Rocket. Több mint 25 millió példány fogyott belőle, így ez a legsikeresebb lemezük.

Fun fact: Vagyis az album több mint feléből kislemez lett. E mögött a szám mögött Lange megszállottsága áll: a lemeznek ugyanolyan jól kell szólnia autóban, stadionban és egy kis rádióból is.

Amikor Ritchie Blackmore kilépett a Deep Purple zenekarból, a korábbi Rainbow felállásból egyetlen embert tartott meg. Ronnie James Dio énekest. A többit újra rakta össze: Cozy Powell dobos, Jimmy Bain basszusgitáros, Tony Carey billentyűs. 1976 februárjában bezárkóztak a müncheni Musicland stúdióba, és egy hónap alatt végeztek.

Az albumon hat dal van, és egy sem gyenge. A csúcspont a nyolcperces Stargazer egy varázslóról, aki tornyot építtet a csillagokig, és ehhez emberek ezreit teszi rabszolgává. Blackmore behívta a Müncheni Filharmonikusok tagjait Rainer Pietsch vezényletével, Dio pedig olyan teljesítményt nyújtott, amit sokan ma is élete legjobbjának tartanak.

Fun fact: Az albumot Martin Birch producálta. Ugyanezt a nevet még egyszer látni fogod ebben a visszaszámlálásban, hat hellyel feljebb.

1979. április 27-én kirúgták Ozzyt a Black Sabbath zenekarból alkohol és drogok miatt. Végnek tűnt, de még ugyanabban az évben összefutott a Jet Records irodájában egy huszonkét éves gitárossal, Randy Rhoads a Quiet Riot tagjával. Rhoads nem volt Sabbath-rajongó, és majdnem el sem ment a meghallgatásra. Végül lejátszott néhány flazsolét egy kis gyakorlóerősítőn, és Ozzynak ennyi elég volt.

A felállást Bob Daisley basszusgitáros és Lee Kerslake dobos egészítette ki, aki korábban az Uriah Heepben játszott. A Crazy Train dalt Osbourne, Rhoads és Daisley közösen írta, és a riffje ma is az elsők közt van, amit minden kezdő metálgitáros megtanul. Az album Nagy-Britanniában 1980. szeptember 12-én jelent meg, Amerikában csak fél évvel később.

Fun fact: Rhoads 1982. március 19-én halt meg, amikor egy kisrepülő a zenekar buszának csapódott. Huszonöt éves volt, és két albumot készített Ozzyval.

Lemmyt 1975 májusában rúgták ki a Hawkwind zenekarból, miután a kanadai határon drogok miatt letartóztatták. A Motörhead zenekart rögtön ezután alapította. A basszust ritmusgitárként játszotta, gitárerősítőkön keresztül és akkora torzítással, hogy trióban a második gitárt is pótolta. Az Ace of Spadest 1980. augusztus 4. és szeptember 15. között vették fel a rickmansworthi Jackson's stúdióban Vic Maile producerrel, aki korábban Jimi Hendrix, a Led Zeppelin és a The Who lemezein dolgozott.

Maile nehéz dolgot vitt véghez. A zenekar hangzását lemezen rendbe tette, de nem vette el sem a koszt, sem a tempót. Az album a brit lista negyedik helyéig jutott, 1981 márciusára aranylemez lett, így ez a Motörhead legsikeresebb kiadványa. A címadó Ace of Spades a Sabbath után a legtöbbet idézett brit metálriff, a (We Are) The Road Crew pedig olyan tisztelgés a technikusok előtt, amilyet más nem írt nekik.

Fun fact: A zenekar eredetileg a Bastard nevet kapta volna. Doug Smith menedzser leállította azzal, hogy ilyen névvel soha nem kerülnek főműsoridőbe, és ő állt elő a Motörhead névvel. Lemmy később ragaszkodott hozzá, hogy a nevet ő maga választotta.

A Deep Purple 1971. december 3-án érkezett Montreux-be azzal, hogy az albumot a helyi kaszinóban veszi fel. Másnap Frank Zappa koncertjén valaki belelőtt a nádfödémbe, és a kaszinó porig égett. Senki nem halt meg, a zenekar viszont stúdió nélkül maradt, egy teherautónyi bérelt technikával. Claude Nobs szervező végül a télre bezárt Grand Hotelt találta meg nekik.

A felvételek december 6. és 21. között zajlottak, a szálloda előtt parkoló Rolling Stones mobilstúdióval. Felvételi térnek két egymás melletti folyosó és egy fürdőszoba szolgált, a falakat matracokkal tompították, a lehallgatószobába pedig az erkélyeken át kellett átmenni. Ilyen körülmények között született a Highway Star, a Space Truckin' és a Smoke on the Water, ami nem metafora, hanem annak a tűznek a szó szerinti leírása.

Fun fact: Ugyanazt a Rolling Stones mobilstúdiós teherautót ugyanabban az időszakban a Led Zeppelin is kibérelte, amikor a Headley Grange vidéki házban vette fel a negyedik albumát.

A Black Sabbath kétszer szerepel ebben a visszaszámlálásban, és ez nem hiba. Ha a Paranoid megnyitotta a műfajt, ez az album adta neki azt a hangzást, amelyet ma is használnak. Tony Iommi a felvételhez három félhanggal, C#-ra hangolta le a gitárját, hogy kisebb legyen a húrfeszülés és könnyebb a játék. Geezer Butler a basszust is lehangolta hozzá.

Az eredmény sötétebb és mocskosabb mindennél, ami előtte volt. A Sweet Leaf köhögéssel és egy buldózerként vonszolódó riffel indítja az albumot, a Children of the Grave pedig a legjobb bizonyíték arra, hogy lehet valaki egyszerre lassú és dühös. Épp ez a lehangolás lett a doom, a sludge és a stoner metal alapja. Minden zenekar, amely ma lassan és mélyen játszik, ide nyúlik vissza.

Fun fact: Iommi az ujjsérülése után nem tudta úgy leszorítani a húrokat, ahogy szerette volna, és a lehangolás megkönnyítette a munkát. Egy pusztán praktikus szükségletből született az a hangzás, amely húsz évvel később az egész stoner és doom színtér alatt volt.

A bőrt és a szegecseket K. K. Downing gitáros hozta a Judas Priest zenekarba még ez előtt az album előtt. Elvitte Rob Halfordot egy londoni S&M boltba, bevásároltak, majd bemutatták a többieknek. A British Steelen a látványhoz végre a hangzás is passzolt: Downing és Glenn Tipton kettős gitárjai és három-öt percre lefaragott dalok. A felvételek a Tittenhurst Parkban készültek, egy hetvenkét hektáros birtokon, amely akkor Ringo Starr tulajdona volt, előtte pedig John Lennoné.

A Breaking the Law és a Living After Midnight ma is a legtöbbet játszott daluk, a Metal Gods pedig a műfaj egyik legismertebb becenevét adta. Az album a brit lista negyedik helyéig jutott, ami akkoriban a legjobb helyezésük volt. 2026 augusztusában a zenekar koncertet adott a pozsonyi Tipos Arénában.

Fun fact: Samplerük nem volt, így a hangokat maguk állították elő. A Breaking the Law törő üvege igazi tejesüveg, a Metal Gods egyes hangjai pedig biliárddákók és evőeszközös tálcák ütögetéséből származnak. Ringo megtiltotta a motorozást és a horgászást a birtokon. A zenekar mindkettőt figyelmen kívül hagyta.

1981 végén az Iron Maiden lecserélte Paul Di'Anno énekest Bruce Dickinsonra, akit a menedzserük a Samson zenekarból csábított el. Ez nem kozmetikai változás volt. Steve Harris Bruce hangterjedelméhez igazítva átírta a dalszerzési módszerét, és először szerzőként is bekapcsolódott Adrian Smith gitáros. A felvétel a londoni Battery Studiosban készült Martin Birch producerrel, az album 1982. március 22-én jelent meg.

Az eredmény máig tartja a műfajt. Vágtató basszus, kettős gitárok és egy énekes, aki úgy szól, mint egy operatenor bőrnadrágban. A Run to the Hills, a The Number of the Beast és a Hallowed Be Thy Name stadionokba lökte a zenekart, az album pedig az első lett, amellyel a brit lista élére kerültek. Amerikában vallási csoportok égették a lemezeiket, ami a lehető legjobb reklám volt.

Fun fact: Birch egy esős vasárnap este karambolozott, közvetlenül azután, hogy befejezték a címadó dalt. A szervizben 666 fontról állítottak ki neki számlát. Annyira megrémült, hogy ragaszkodott hozzá, írjanak 667-et.

Az első hely és az egész műfaj születési bizonyítványa. A Black Sabbath 1970 júniusában vette fel az albumot a londoni Regent Sound és Island stúdiókban, a hónap tizenhatodika és huszonegyedike között, Rodger Bain producerrel. Négy birminghami srác, akik nem a szerelemről akartak bluest játszani, hanem a háborúról, a drogokról és a félelemről. És találtak hozzá olyan hangzást, amilyet addig senki nem használt.

Egyszerűen működött. Iommi hozott egy riffet, Ozzy talált rá dallamot, Geezer Butler megírta a szövegek nagy részét, Bill Ward pedig taposó ritmust tett alá. A War Pigs háborúellenes dal, az Iron Man a valaha írt egyik legnehezebb riffet hozza, a Paranoid pedig az egyetlen kislemez, amellyel a zenekar bekerült a brit top 20-ba. A negyedik helyig jutott. Az album az elsőig.

Fun fact: A lemez címe War Pigs lett volna, de a kiadó megijedt a vietnami háború miatti reakcióktól. A címadó Paranoid dalt a zenekar húsz-huszonöt perc alatt írta és vette fel töltelékként, hogy az album ne legyen rövid. Ez lett a legnagyobb slágerük, és róla nevezték el a lemezt.

Ebből semmi nem öregedett meg. A klasszikusok remasterelt újrakiadásokban jelennek meg vinylen és CD-n, a Metallica pedig ma is játssza a Diamond Head dalait, akiktől tanult. Ha a tízes listánál mélyebbre mennél, tedd fel a Saxon, Whitesnake, Thin Lizzy és Venom lemezeit.

És ha annyira elkapott, hogy el is akarod játszani, az elv Iommi óta nem változott. Kell egy elektromos gitár, egy rendes erősítő és egy effekt, amely úgy bírja a torzítást, hogy nem keni el a hangot. A lemezeket tedd fel lemezjátszóra, hangold fejhallgatóval, a többit told meg merchcsel. A sorozat előző része a nu metalról szól.