Keverőerősítők

A keverőerősítő egyetlen készülékben egyesíti a keverőpultot és a teljesítményerősítőt, így külön végerősítő nélkül képes megfelelő passzív hangfalakat meghajtani. Ez a megoldás csak akkor egyszerűsít le egy kisebb, fix vagy hordozható rendszert, ha a kimenetek, az impedancia és a hangsugárzók bekötési módja összhangban van egymással. Választáskor figyeld a bemenetek számát, a monitorutakat, a beépített jelfeldolgozást, valamint az erősítőrész tervezett terhelésre vonatkozó adatait. Ne téveszd össze a hagyományos keverőpulttal, amelynek vonalszintű kimenete nem képes passzív hangfalat meghajtani.

Mikor érdemes keverőerősítőt választani?

Egyetlen készülékház csökkenti a különálló eszközök számát, és felgyorsíthatja a bekötést próbateremben, kisebb teremben vagy mobil beszédhangosításnál. Ugyanakkor a rendszer két fontos részét egyesíti: ha később külön szeretnéd cserélni az erősítőágat vagy a keverőpultot, a különálló megoldás több lehetőséget kínál. A kevesebb készülék tehát nem az egyetlen szempontként mérlegelendő előny. Rendszeres szállításnál a tömeg számít; állandó próbateremben inkább a szervizelhetőség és a későbbi bővíthetőség.

Megoldás	Előny a rendszerben	Ellenőrizendő korlátozás
Keverőerősítő + passzív hangfalak	Kevesebb különálló készülék és közvetlen, egységes kezelés	A terhelés illeszkedése, a rendelkezésre álló teljesítménykimenetek és a közös szervizpont
Keverőpult + végerősítő	Mindegyik rész külön választható és cserélhető	Több összeköttetés, nagyobb helyigény és külön erősítésszabályozás
Keverőpult + aktív hangfalak	Az erősítők az egyes hangfalakhoz vannak rendelve	Minden aktív hangfalhoz külön tápellátást kell vezetni

A hangsugárzóknak és az erősítőrésznek egységes rendszert kell alkotniuk

A teljesítménykimeneteket kizárólag erősített jel fogadására szolgáló hangsugárzóbemenetekhez szabad csatlakoztatni. Ne csatlakoztasd őket aktív hangfal, processzor vagy felvevőkészülék vonalszintű bemenetéhez. Passzív hangfalak esetén ellenőrizd a névleges impedanciát, több hangfal összekapcsolásának módját és az egyes kimenetek megengedett terhelését a keverőerősítő útmutatója szerint. A helytelen párosítás túlterhelheti az erősítőt vagy a hangsugárzókat.

A teljesítményadatot a feltételekkel együtt értelmezd

A teljesítményadat csak a mérési feltételekkel és az impedanciával együtt értelmezhető. Ne a névben szereplő legnagyobb szám alapján válassz; hasonlítsd össze mindkét rész műszaki adatait, és kövesd a gyártó által ajánlott bekötést. Ha nem vagy biztos a hangfalak soros vagy párhuzamos kapcsolásában, ne készíts találomra saját elágazást. Inkább maradj olyan egyszerű konfigurációnál, amelyet minden próba előtt biztonságosan be tudsz kötni és ellenőrizni.

Bemenetek, csatornák és fantomtáp

Számold össze a mikrofonokat, hangszereket és sztereó lejátszókat. A csatornák teljes száma nem feltétlenül egyezik meg a mikrofon-előerősítők számával, ezért külön hasonlítsd össze az XLR- és a vonalszintű bemeneteket. A kondenzátormikrofonok fantomtápot igényelhetnek; ellenőrizd, hogy az közösen vagy csatornánként kapcsolható-e. Hangszedővel felszerelt hangszerhez megfelelő impedanciájú bemenetre vagy külön DI-boxra lehet szükség.

A fő hangrendszernek és a monitornak nem kell ugyanazt a mixet használnia

A zenészeknek gyakran más mixre van szükségük, mint a közönségnek. Ellenőrizd a segédutak számát, a fader előtti vagy utáni beállításukat és a rendelkezésre álló kimeneteket. Egyes keverőerősítők lehetővé teszik a belső erősítők megosztását a fő sztereó kimenet és egy külön monitorút között, mások rögzített jelútvonalat használnak. A konkrét üzemmódot mindig ellenőrizd az útmutatóban, mert ez a csatlakoztatható hangfalak számára és a hangerő szabályozására is hatással van.

Vázold fel a fő hangfalakat, a monitorokat és az összes jelforrást.
Minden ágnál jelöld, hogy vonalszintű vagy teljesítményjelet továbbít-e.
Ellenőrizd a csatlakozót, az impedanciát és a megengedett bekötési módot.
Biztosíts külön segédutat a monitornak, ha a zenészeknek szükségük van rá.
Hagyj hozzáférést a szellőzéshez és elegendő helyet a hangsugárzókábelek biztonságos meghajlításához.

Beépített effektek, hangszínszabályzó és védelmi funkciók

A zengetés praktikus lehet énekhez és beszédhez, a grafikus hangszínszabályzó pedig lehetővé teszi a kimeneti ág beállítását. Próbateremben az effektszint gyors elérése és a jól leolvasható szintjelzés hasznosabb a programok hosszú listájánál. A védőáramkörök nem helyettesítik a megfelelő impedanciát, szellőzést és észszerű üzemi szintet. Ha világít a limitálás vagy a védelem jelzőfénye, ne próbáld további hangszínszabályozással elfedni az okot; csökkentsd a szintet, és ellenőrizd a rendszert.

Eltérés a digitális keverőpulttól

A keverőerősítő elnevezés a teljesítményerősítő jelenlétét jelenti, nem pedig analóg vagy digitális kezelési módot. Egy modell tartalmazhat digitális effekteket, miközben túlnyomórészt közvetlen analóg kezelőszervekkel rendelkezik. A digitális keverőpult ezzel szemben teljesítménykimenetek nélkül is forgalomba kerülhet, és a passzív hangfalakhoz külön erősítést igényelhet. Ezért három dolgot hasonlíts össze külön-külön: a keverési funkciókat, a kezelés módját és a hangsugárzók meghajtását.

Alternatívák változó összeállításhoz

Ha gyakran használsz különböző hangfalakat, vagy az erősítőrészt egymástól függetlenül szeretnéd cserélni, egy hagyományos keverőpult és egy végerősítő rugalmasabb lehet. Aktív hangfalak esetén a keverőpultból vonalszintű jel érkezik, és minden hangfal saját elektromos tápellátást igényel. A keverőerősítő elsősorban passzív hangfalakból álló, stabil rendszerben praktikus, ahol ismered a terhelést, és hasonló bekötést használsz újra.

Az első bekötés menete

Kikapcsolt készülékek mellett csatlakoztasd a passzív hangfalakat megfelelő hangsugárzókábelekkel.
A dokumentáció alapján ellenőrizd minden teljesítménykimenet teljes terhelését.
Csatlakoztasd a forrásokat a megfelelő mikrofon- vagy vonalszintű bemenetekhez, és némítsd le a csatornákat, valamint a fő szabályzót.
A gyártó által ajánlott sorrendben kapcsold be a rendszert, és csatornánként állítsd be a bemeneti erősítést.
Fokozatosan növeld a fő hangerőt, figyeld a szintjelzést, a védelem jelzését és a szokatlan hangokat.
A csatlakozások bontása előtt ismét némítsd le a kimeneteket, és biztonságos sorrendben kapcsold ki a rendszert.

Szállításkor számolj a közös készülékház nagyobb tömegével és olyan tokkal, amely a kezelőszerveket és a csatlakozókat is védi. Jelöld meg a hangsugárzókábeleket, hogy megkülönböztesd őket a vonalszintű kábelektől, mert a hasonló csatlakozó nem feltétlenül jelent azonos kábelt vagy azonos jelet. Fix telepítésnél rajzold le a bekötést, és a hangfalak minden cseréjekor ellenőrizd újra a terhelést. Állandó próbateremben, azonos passzív hangfalakkal egy ilyen rendszer kiválthatja a különálló erősítőt. Ennek feltétele továbbra is a megfelelő terhelés és a kezeléshez szükséges elegendő számú keverési út.