NANO Eurorack: hogyan működik a moduláris szintetizátor

A moduláris szintetizátor első ránézésre úgy fest, mint egy űrhajó műszerfala. Rengeteg gomb, több tucat bemenet és mindezen keresztül kábelspagetti, amely a semmiből vezet a semmibe. Épp ezért nem vágnak bele sokan, pedig szeretnének, és épp ezért vitte el Viktor a Fvck_Kvlt zenekarból a No Headroom új részébe a teljes NANO Eurorack rendszert, hogy modulról modulra végigmenjen rajta.

A teljes rész megtalálható a YouTube-csatornánkon, és itt, a szöveg alatt is. Lentebb szétszedjük, mi van a rendszerben, melyik modul mit csinál, és hogyan áll össze belőle egy beat. És mivel a modulárisban már az első mondatnál el lehet veszni, az alapoktól indulunk.

Az Eurorack olyan formátum, amelyet 1995-ben a német Doepfer határozott meg, és egy évvel később adta ki hozzá az első rendszert, az A-100 modellt. Nem márka és nem is konkrét hangszer, hanem megállapodás a méretekről és a tápellátásról, aminek köszönhetően egyetlen rackbe bármelyik gyártó moduljait beteheted. Ma több mint 15 000 modul létezik több mint 600 márkától, a garázsban dolgozó lelkesektől egészen a Moog és a Roland szintjéig.

Az egész két számon áll. A magasság mindig 3U, vagyis 128,5 mm, a szélességet pedig HP-ben számolják, ahol 1 HP = 5,08 mm. Ha tehát azt hallod, hogy egy case 104 HP, akkor a belső szélessége nagyjából 53 cm. Minden mást egyszerű 3,5 mm-es jackek kötnek össze, és épp ebben rejlik a fő különbség a hagyományos szintetizátorhoz vagy analóg szintihez képest. A modulárisban nincs rögzített jelút. Amit bárhová küldesz, az meg is fog történni, és innen ered a szabadság és a fotókon látszó káosz érzése is.

A videóban szereplő rendszer a NANO CAIXA 104 köré épül, vagyis egy 104 HP-s case köré, ami nagyjából 10 modulra elég, a szélességüktől függően. Fontos, hogy nem üres doboz. Már eleve benne van a tápellátás minden modulhoz, egy keverő, egy LFO, sample and hold, sztereó kimenet és bemenet is a kívülről érkező hanghoz. Csak hangforrásokat kell hozzátenned, és kész a hangszer, anélkül hogy a tápellátással kellene bajlódnod.

A második előny a hordozhatóság. Sokan régi utazóbőröndökbe építik a moduljaikat, aminek megvan a maga bája, de egy case-t egyszerűen becsuksz és elviszel. A rendszert be lehet csomagolni úgy, ahogy be van patchelve, a helyszínen kivenni és azonnal játszani. Egy modulárisnál, ahol 30 kábel szétszedése és újrakötése több időt visz el, mint maga a játék, ez nem apróság.

Az alap a NANO ONA, egy analóg oszcillátor. Épp ez adja ki a hangot, minden más már csak csinál vele valamit. A videóban két ONA fut egyszerre, az egyik a felső regiszterben szóló dallamot viszi, a másik a basszusmenetet, és épp a basszusban győz meg a leginkább. Van rajta a szokásos oktávkapcsoló, alatta a finomhangolás, és hozzá egy FM bemenet, vagyis ha más jelet vezetsz bele, olyan hangzásokba kezd el szórni, amelyeknek már kevés köze van az eredeti hanghoz.

Ha megvan a hang, formálni kell, és a formálásra való a NANO ST·FONT szűrő. A régebbi FONT modul sztereó utódja, amelyet külön is megvehetsz, ha megelégszel a monóval. Beállítod rajta a frekvenciát, a rezonanciát és az üzemmódot, vagyis hogy az alját, a közepét vagy a tetejét engedi át, és mindhárom paraméternek saját CV bemenete van attenuátorral, azaz szabályzóval arra, milyen erősen hat a moduláció. Ezen felül van offset a bal és a jobb oldal egymáshoz képesti elhangolására, és saját drive. Egyben az a modul, amellyel egész estét el lehet tölteni anélkül, hogy bármi mást bekötnél.

A láncban harmadik a NANO ALT, egy négycsatornás erősítő. Unalmasan hangzik, pedig épp ezzel egyensúlyozol, hogy a basszus ne vesszen el és a dallam ne vágja a fület. 4 bemenete, 4 kimenete és 4 CV bemenete van, vagyis az egyes csatornák hangerejét feszültséggel vezérled, nem kézzel. A negyedik csatorna összegzőként működik, tehát kis keverőként is szolgál. Ha teljes értékű keverésre van szükséged, van NANO Performance Mixer is.

A NANO SERRA burkológörbe, vagyis ADSR. 4 tolókája van, amelyekkel beállítod, milyen gyorsan indul a hang, hogyan esik vissza, milyen hangerőn tart ki és meddig cseng ki. Burkológörbe nélkül folyamatos hangod van, vele ütést, felületet vagy bármit a kettő között kapsz. A kézi gomb sequencer nélkül is elindítja.

A NANO ARC kettős függvénygenerátor, és nyugodtan elműködne önmagában is. Beállítod rajta a felfutást és a lecsengést külön mindkét oldalra, kiválasztod a görbe alakját, és offsettel eltolod az oldalakat egymáshoz képest. A gyakorlatban ugyanúgy kihozol belőle lassú hullámzást a háttérben, mint teljesen hétköznapi basszusmenetet, attól függően, mennyire tekered ki.

A videóban a legtöbb munkát a NANO VCV Random végzi. 4 tolókája van, a rate, a probability, a randomity és a shape, vagyis milyen gyakran változik valami, mekkora eséllyel, mennyire és milyen lefutással. A szűrő frekvenciájába kötve a rendszer magától kezd olyan glitcheket és mozgást gyártani, amit kézzel soha nem hoznál össze.

A NANO OCTA analóg dobmodul a 808 szellemében. 4 csatornája van, vagyis lábdob, pergő, valamint zárt és nyitott lábcin, mindegyik saját drive szabályzóval és további gombokkal, a lábdobnál például hangolással és kicsengéssel, a pergőnél snap és zaj beállítással. Minden csatornának van saját kimenete, emellett közös sztereó kimenet, és minden modulálható CV bemeneteken keresztül. A legjobban a sávonkénti mute kapcsoló örvendeztet meg, mert épp ettől lesz a modulból élőben játszható hangszer. A videóban végül kimaradt, mivel a jamhez jobban illett egy Erica Synths dobgép, amely külön részt is kapott.

Az egész racket egy kis Korg SQ-1 lépésszekvenszer hajtja, pedig a case-ben van saját LFO és randomizáló is. Az ok gyakorlati: a szekvenszer tartja az időt, és megosztja az asztalon lévő többi géppel. A két ONA viszi a dallamot és a basszust, a ST·FONT szűrőbe viszont csak a magasabb szólam megy, a basszus kikerüli. A hangerőket az ALT egyenlíti ki, a véletlent a szűrő frekvenciájába kötött Random adja, az eredmény pedig egy szalagos keverőn megy át, amelynek aux kimenetére egy SP-404 MKII delaye van kötve. Mindennek az összekötéséhez rendes készlet patch kábel kell.

Az is árulkodó, mi maradt ki. Az OCTA a Bullfrognak adta át a helyét, a SERRA és az ARC pedig a videó hosszának esett áldozatul. Viktor úgy kapta meg a rendszert, hogy a kézikönyvet ki sem nyitotta, 2 órán át matatott benne, és ebből a matatásból született a videóban hallható beat. A modulárisnál ez teljesen szokványos tanulási mód, mert az elmélet megmondja, mit csinál egy modul, azt viszont nem, hogyan fog szólni, ha egy másikba kötöd.

1. A formátumot a Doepfer határozta meg 1995-ben, és első rendszere, az A-100, egy évvel később érkezett. Ma több mint 15 000 modul létezik több mint 600 gyártótól, tehát nem egyetlen márka zárt ökoszisztémáját veszed meg.

2. A HP a szélesség egysége, és 5,08 mm-nek felel meg. Egy 104 HP-s case-ben tehát nagyjából 53 cm hely van. Ehhez mérd, hány modul fér bele.

3. A 3U magasság, vagyis 128,5 mm, nem a zenei világból származik. Az ipari Eurocard szabványból vették át, amely dugaszolható kártyákra vonatkozik, és innen jön a név „Euro" tagja is.

4. A hangolás 1 volt per oktáv elven működik. Ha egy volttal nagyobb feszültséget adsz rá, az oszcillátor pontosan egy oktávval feljebb ugrik. Épp ennek a közös értéknek köszönhetően értik meg egymást a különböző gyártók moduljai.

5. Nincs helyes bekötés. A hang, a vezérlőfeszültség és az indítóimpulzusok ugyanazokon a 3,5 mm-es jackeken mennek, így oda is küldhetsz hangot, ahol vezérlést várnak, és fordítva. A modulárisban a legérdekesebb dolgok nagy része pontosan így születik.

Az összeállításból érezhetően hiányzik egy effektegység, ezért kellett a delaynek kívülről, egy samplerből érkeznie. A NANO kínálatában pedig van ilyen, a neve FUM Stereo Effects Processor. Jól jön a NANO CEQ is, vagyis egy háromsávos hangszínszabályzó kompresszorral, amellyel játék közben igazítható a basszus és a magas. Ha magad állítod össze a rendszert, épp ezen a két dolgon nem érdemes spórolni.

Mondjuk ki kereken: a moduláris nem mindennapi hangszer. Viktor DJ, és a saját produkcióját a stúdióban nem rajta képzeli el, 2 hét otthoni használat után viszont elismerte, hogy régen szórakozott ilyen jól, és megtartaná a rendszert. Ennél pontosabb leírása a modulárisnak aligha létezik. Nem hatékonyabb hangszert veszel, hanem egy másfajta utat a zenéhez.

A legésszerűbb egy settel kezdeni, amelyben a case és az első modulok együtt érkeznek és azonnal szólnak, utána pedig már csak azt pótolni, ami hiányzik. Az teljesen mindegy, hogy a NANO mellett maradsz, vagy keverni kezded a márkákat, mert az Eurorack szabvány, és semmi nem köt. A Behringer jelenleg a legolcsóbb út az első modulokhoz, a Bastl Instruments mögött brnói csehek állnak, és olyan kézjegyük van, amit első pillantásra felismersz, a Roland pedig a nyolcvanas évekbeli klasszikus hangzásait hozza át moduláris formátumba. Ha csak kóstolgatod és nem akarsz sokat beletenni, nézd meg a legelérhetőbbeket, egyébként a teljes moduláris rendszer kínálat egy helyen van. Egyvalamit érdemes a következő modul előtt megoldani, mégpedig a monitorozást, mert laptophangszórón annak a fele, amit a szűrő csinál, egyszerűen elmegy melletted. Egy rendes fejhallgató vagy stúdiómonitor ebben többet tesz bárminél. És ha a moduláris az első komolyabb lépésed a produkció felé, érdemes hátulról kezdeni, vagyis a Hogyan kezdj otthoni zenei produkcióba, Hogyan áll össze egy beat és Hogyan rendezz be otthoni stúdiót cikkekkel.