A theremin, amelyet Lev Termen (Leon Theremin) orosz fizikus talált fel 1920-ban, az egyik első elektronikus hangszer. Eredetileg egy fizikai kísérlet volt, de egyedi, titokzatos hangja hamar utat talált a zenében, különösen az 1950-es évek sci-fi filmjeiben. Irányítása a két antenna körüli kézmozdulatokkal történik, az egyik a hangmagasságot, a másik a hangerőt változtatja. A játékosnak még csak hozzá sem kell érnie a hangszerhez, ami a „levegőben játszó” hatást kelti. Ha nincs igazi theremined, kipróbálhatsz egy olyan effektet, amely utánozza a jellegzetes hangját. A gitáreffekt lehetővé teszi, hogy hasonló éteri hangokat érjen el anélkül, hogy egy hagyományos theremint kellene irányítania.
A kalimba az afrikai mbira modernizált változata, amely Zimbabwéből származik. Az etnomuzikológus Hugh Tracey tette világszerte ismertté az 1950-es években. A kalimba egy fa alaplapból és fém lamellákból áll, amelyeket a hüvelykujjakkal pengetnek. Míg az eredeti mbira fontos szerepet játszik vallási szertartásokon, esküvőkön és közösségi eseményeken Afrikában, addig a kalimba inkább egy szórakoztató, relaxációs és meditációs hangszerként terjedt el világszerte.
A didgeridoo az ausztráliai aboriginalok hagyományos fúvós hangszere, ahol hagyományosan eukaliptuszfából készítik. A világ legrégebbi hangszerének tartják. A játékos egy általában méhviaszból készült szájrészen keresztül fúj bele, és a „körkörös légzési” technikával mély, vibráló hangokat hoz létre.
A Hang Drum (más néven handpan) egy UFO-tányérra emlékeztető hangszer, amelyet Svájcban fejlesztettek ki a 21. század elején, fémből készült ütőhangszerek kísérletezésének eredményeként. Hipnotikus hangzása gyorsan népszerűvé vált világszerte. Finom ujj- és tenyérütésekkel játszanak rajta, így éterikus, dallamos hangokat hoznak létre. Gyakran használják relaxációs és meditációs zenében.
Az okarina egy ősi fúvós hangszer, amelynek alakja kerek vagy tojásdad, és amelyet az egyik legrégebbi hangszernek tartanak. Kínából származik, de népszerű Dél-Amerikában és Európában is. Eredetileg égetett agyagból vagy porcelánból készült, de ma már készítenek okarinákat fémből, fából és üvegből is. Gyakran kézzel festett díszítéssel látják el, attól függően, hogy honnan származik. Az okarina különösen népszerűvé vált a „The Legend of Zelda” játék miatt. Játszani rajta a fúvókán keresztül való fújással és a lyukak ujjal való lefedésével lehet, amely módosítja a hangmagasságot.
A stylofónt először Brian Jarvis mutatta be a piacon 1968-ban. Retro hangzásának köszönhetően, amely a pop- és elektronikus zenében gyakran előfordul, ez a mini szintetizátor ikonikussá vált. Érintőceruzával (stylus) játszanak rajta, amelyet a fémfelület mentén mozgatnak, és minden szegmens más hangot ad ki. A stylofon különösen népszerű a popzene és kísérleti zene rajongói körében. Olyan híres zenészek is használták, mint John Lennon, Kraftwerk és David Bowie, aki a „Space Oddity” című dalában alkalmazta, és ezzel hozzájárult népszerűségéhez.
A cajon, spanyolból ládának fordítva, Peruból származik, ahol eredetileg az afro-perui rabszolgák használták a hagyományos dobok alternatívájaként, amelyeket el kellett égetni. Napjainkban számos zenei stílusban népszerű, beleértve a flamencót és a pop- vagy akusztikus zenét. Úgy játsszák, hogy ráülnek a hangszerre, és az elejét kézzel vagy ecsettel ütögetik.
Az esőbot Dél-Amerikából származik, ahol esőtáncokhoz és szertartásokhoz használták. Hagyományosan kiszárított kaktuszból készül. Ha a botot megdöntik, a belsejében lévő apró kövek vagy magok lassan hullanak le, és megnyugtató, esőhangra emlékeztető zajt keltenek.
A tongue drum egy modern ütőhangszer, amelyet a Hang Drum inspirált. A 20. század végén fejlesztették ki, és népszerű a meditációs és terápiás zenében. Finom ujj- vagy ütőfa érintéssel játszanak rajta, ami harmonikus, rezonáló hangokat hoz létre.
A kazoo a 19. században, az Egyesült Államokban született meg, mint egyszerű és szórakoztató hangszer, amely különleges hangzást ad a zenének. Gyökerei afrikai hagyományos hangszerekhez nyúlnak vissza. A játékosnak bele kell dúdolnia, amitől a belső membrán rezegni kezd, és torzítja, felerősíti a hangot, ezzel vicces, szokatlan effektust hozva létre. Jimi Hendrix is használt kazoot a „Crosstown Traffic” című dalban, amely így kapta meg ikonikus hangzását. Egy egyszerű kazoo-val is eljátszhatsz egy rockslágert – például egy Linkin Park dal is egészen másképp szólhat rajta!